Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995 júliusa előtt |
- |
A mi szülőbolygónk a Zéta Reticuli naprendszerében van, vagy mondjuk inkább, amit ti Zéta Reticulinak neveztek. Természetesen nekünk saját elnevezéseink vannak a dolgokra. A Zéta Reticuli valóban egy kettős csillagrendszer, vagy legalábbis az a része, melyet ti, itt a Földön ismertek. Valójában sokkal több minden tartozik a naprendszerhez, mint amiről ti tudtok. A két csillag a Zéta Reticuli legtávolabbi végében köröz egymás körül, és kevesebb mint 1/3-át alkotja magának a csillagrendszernek. A többi 2/3 rész olyan csillagokból áll, melyek számotokra a Földön nem láthatók, de mindazonáltal befolyásolják más csillagok és bolygók gravitációs erejét a rendszerben. A naprendszer tömegének ez a másik 2/3 része nektek csak a számotokra látható két csillag rendszertelen természetű táncában nyilvánul meg.
Amit mi itt mondunk nektek, az az, hogy a bolygó, amiről származunk, nem ismert előttetek, mivel ez a számotokra ismeretlen 2/3-os naprendszer-tömeg részét képezi. Azt hiszitek, azért lett ilyen nagy a szemünk, mert fényes volt a napunk? Az a hír terjedt el, hogy a bolygónk haldoklik, és hogy ez az oka, amiért genetikai újjászületést keresünk a ti bolygótokon, a Földön. Valójában a bolygónk már régóta halott, és mi zéták mesterséges módon élünk eónok óta. Megtanultunk élni üregekben bolygók belsejében, és mesterséges fénynél. Ezt az életet lakhatóbbnak tartottuk még azelőtt is, hogy bolygónkat elpusztítottuk volna. Gondoljátok, akkor ugrottunk fejest a bolygónk földalatti szerkezetébe, amikor a légkör már mérgezővé vált a háborúink folytán? Ekkor már ott voltunk. Egyszerűen kénytelenek voltunk ezt az alternatívát választani bármely másikkal szemben.