Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
2002. január |
- |
Amíg a bolygó felszínén a forgást, (?)szabadon elmozdítható objektumra kifejtett húzást vagy taszítást a felszínen a bolygó mozgó magja szabja meg(?), addig a forgást az űrben az szabja meg, amivel a forgó objektum összeköttetésben van. Ezt nem fedezték fel az emberek, akik igyekeznek egyenesen haladni az űrben, és az irányításuk alatt lévő objektumban bármely forgást problémaként kezelnek, amelyet azonnal meg kell szüntetni, mint például: "a szonda forgást vett fel és azzal fenyeget, hogy kipördül az irányítás alól". Az okot, amiért az objektum forgást vett fel, első helyen jelentéktelen dologként kezelik, és az az egyetlen kérdés, hogy vajon a szonda ellenőrzés alatt van-e vagy sem. A forgást elfojtja a kis rakétasugár, amely lehetővé teszi az embernek, hogy ellenőrzése alatt tartsa a szondáit, amikor azok röppályáit módosítani szükséges, és ez ily módon lehetővé teszi az emberiségnek, hogy önelégültnek érezze magát a dolgok működése felőli ismereteiről. Az X-bolygó holdjainak, - melyek kint az űrben gyöngyfüzérként nyomulnak a bolygó után - nincsenek ilyen kis rakétasugarai, úgyhogy nem az ember, hanem a természet uralkodik, és meg lehet figyelni a forgás teljes következményét, kinn az űrben. Miért vonulnak a holdak, és miért forognak egy lassú forgatagban az X-bolygó mögött, a bolygó körüli keringés helyett?
Egy nap körül keringő bolygók esetében, az aránylag kör alakú pályájú bolygók körül keringő holdak viselkedésére több van hatással, mint a bolygójuk. Olyan tömeggel rendelkeznek, mely megakadályozza a bolygóra zuhanásukat, mivel életbe lép a nehézségi Repulziós Erő, közöttük és a bolygólyuk között. Mozognak, nem egyhelyben állnak, és nem a bolygó irányában fellépő vonzóerő miatt, amely nyugalmi állapotban van, hanem a naprendszerben lévő más elemek vonzása miatt. Mint egy forgó test folyékony magja, afelé mozognak, ami vonzza őket, túlhaladnak a ponton, ahol a legközelebb vannak a vonzerőhöz, a lendület miatt messzebbi pontra forognak, és újra folytatják a közeledésüket a vonzerőhöz. Ahol számos hold kering egy bolygó körül, akkor azok úgy helyezkednek, mint a bolygók a nap körül, kényelmes távolságra egymástól, hogy az ütközést elkerüljék, mivel a Repulziós Erő van érvényben a holdak között, melyek méretben aránylag egyenlők, ugyancsak.
Amíg úgy tűnne, hogy egy nap, vagy egy bolygó körüli keringési pálya - egy pályasíkon - a természetes végeredmény, ez (az elképzelés) összeomlik az X-bolygó egyik fókusza - a Nap vagy a halott ikertestvére (18.74 Nap-Plútó távolságnyira) - melletti, sebes elhaladása során. Az X-bolygó elfelé mozog a holdjaitól, növekvő sebességgel húz előre, mindamellett elhalad az egyik napja, és valamennyi bolygó mellett, amely a nap körül kering. A holdak ellentétes parancsokat kapnak:
Az elsődleges kötelezettségük az X-bolygóhoz fűződik, a gravitációs részecskék áramlásának köszönhetően, melyek az X-bolygó felé kényszerítik őket, amihez ők ennélfogva kapcsolódnak. Ők tehát megpróbálják utolérni az X-bolygót, még akkor is, amikor az X-bolygó hátrahagyja őket.
A holdakat érintő másodlagos befolyás a lendület, amely folyamatosan arra készteti őket, hogy túlrepüljék a közelben lévő vonzerő hatókörzetét, és hogy visszatérjenek a forgásuk messzebbi pontjára, ahonnan visszaindulnak ismét a vonzerő felé. Ezért, folytatják a forgási vagy keringési mintát, még akkor is, amikor nincsenek szoros keringési pályán a bolygójuk körül.
A harmadik hatás, amely meghiúsítja a visszatérést az X-bolygó körüli szoros pályához, saját maguk miatt következik be. Azok a holdak, amelyek olyan bolygók körül keringenek, amelyek nem haladnak gyorsan elfelé a holdjuktól, részben azért vették fel a helyüket, mert egy időben csak egy hold érkezett! Minden egyes jövevény felfedezi az elfoglalt pályasíkot, és felvesz egy másikat, vagy kiszorítja az elsőt, de a tényezők, melyek a pozíciót megszabják változatlanabbak, mint egy gyorsan haladó bolygó mögött utazó holdak esetében. Lényegében, a pozíciók elhelyezkedése azért rögzül, mert az egyik hold azt mondja, hogy "Nagyobb vagyok, mint te, és én ezt a közelségi helyzetet kívánom felvenni a bolygó irányában, így neked kell elköltözni".
Egy gyorsan utazó bolygó mögé, forgatagban érkezett holdaknak egy új paranccsal kell szembenézniük, amennyiben más holdakat találnak közvetlenül abban az útvonalban, amelyet igénybe kívánnak venni a gravitációs óriásuk felé, ebben az esetben az X-bolygó felé. Megpróbálják beérni a bolygót, miközben megragadta őket a lendület, melyet a körkörös üldözésük a környéken lévő más vonzóerő felé kiváltott, de a bolygójukhoz történő közeledésük során, azt veszik észre, hogy más holdak az útjukba álltak, és ez egy negyedik parancsot idéz elő, egy ellökődést az utazó bolygótól.
Statikus vagy lassan köröző bolygók körül keringő holdak esetében, a holdaknak lehetőségük van közelebb helyezkedni a bolygóhoz, amikor a többi hold versenytárs a bolygó ellenkező oldalán van. Amikor ilyen holdak szembekerülnek egymással, ugyanazt a pályasíkot felvéve, a kisebbik kizökkenni kényszerül a nagyobbik útvonala elől, tehát vagy a nagyobbik hold útvonala alá, vagy leggyakrabban messzebbre a bolygótól.
A bolygójuk után vonuló holdak esetében, ez az ellökődés a fokozott körkörös mozgás formáját veszi fel. A holdak már körkörös útvonalon haladnak, amit - ahogy már említettük, - a környéken lévő vonzóerők idéznek elő, amelyeket ők üldözőbe vesznek, és túlrepülnek, noha állandóan a gravitációs gazdájukhoz kötődnek. A cikázás minden alkalommal fokozódik, amint egy nagyobb hold megkísérli megközelíteni a bolygóját, és szembekerül más holdakkal, közvetlenül az útjában, amelyeknek nincs hová menniük, csak körbe-körbe, így hát azok gyorsabban mennek. Az ütközés a gyors mozgás miatt van elkerülve, és egyik hold sem tud elhelyezkedni a bolygó ellenkező oldalán. Mind beragadtak egy folyosóban a bolygó mögött, amelyet nem képesek elhagyni; nem képesek lehagyni egymást; és nem képesek utolérni a bolygót, hogy egy körkörös pályát létesítsenek körülötte.
Miért állandósítaná magát egy efféle hold rendszer? Az X-bolygó nem érkezik
el egy tulajdonképpeni megálláshoz a két fókusza közötti felezőponton? Miután
létre lett hozva egy forgatag a bolygó mögött, a holdakat két tényező akadályozza
meg, hogy egy bolygó körüli, normális pályájú hold viselkedési mintába térjenek
vissza. Először is, a forgatag állandósítja magát. A sebességet nem csak a gravitációs
gazda körüli normális forgás szabja meg, amelyet a vonzóerők a közelben kiváltanának,
hanem annak a szüksége, hogy elfelé kell mozogniuk a forgatagban lévő többi
holdtól. Másodszor, a fürtben lévő nagyobb holdak szakadatlanul megpróbálnak
közelebbi szomszédságba kerülni a bolygójukkal, hogy elérjék azt a pontot, ahol
a hold és a bolygója között a Repulziós Erő holtpontot teremt. Mivel ők a nagyobb
holdak, eltolják a kisebb holdakat az útjukból, de ennek a toló tevékenységnek
az űrben az a hatása, hogy mindkettőjüknek el kell mozdulni, ezért nem
csak fokozódik és állandósul a kavargó mozgás, hanem a nagyobb hold el
is tolódik a bolygótól, amelyhez közelebb akar menni.
Tehát, az X-bolygó holdjai, felvettek egy kavarodást, amely állandósítja magát, ugrándozva ott maradnak az X-bolygó mögött, még a felező pontjánál is, a két fókusza között. Az X-bolygó halad, jóllehet lassan, a felező pontjánál is, így a forgatag mindig az X bolygó, és a hátrahagyott fókuszpont között helyezkedik el. A forgatag, - amely egyedülálló az ember számára bármely megfigyelt üstökös vagy bolygó tekintetében, - volt az, ami arra késztette a régieket, hogy az elhaladó szörnyet, - amely vöröslött az égbolton a világító vörös porfelhője miatt - sárkánynak nevezzék el, mert az csapdosott a farkával, a holdak forgatagával.